La presente trilogia è la prima edizione ungherese del Signore degli Anelli di J.R.R. Tolkien pubblicata a Budapest nel 1981. Un'edizione davvero splendida e soprattutto perfetta.
Curiosità
Il traduttore è Árpád Göncz, un politico ungheres che ha ricoperto la carica di Presidente della Repubblica Ungherese dal 2 maggio 1990 al 4 agosto 2000. Ha ricevuto diverse onorificenze straniere, tra queste quella di Cavaliere di Gran Croce decorato di Gran Cordone dell'Ordine al merito della Repubblica Italiana ricevuta il 15 luglio 1991 ricevuta dal Presidente della repubblica Francesco Cossiga.
Il traduttore è Árpád Göncz, un politico ungheres che ha ricoperto la carica di Presidente della Repubblica Ungherese dal 2 maggio 1990 al 4 agosto 2000. Ha ricevuto diverse onorificenze straniere, tra queste quella di Cavaliere di Gran Croce decorato di Gran Cordone dell'Ordine al merito della Repubblica Italiana ricevuta il 15 luglio 1991 ricevuta dal Presidente della repubblica Francesco Cossiga.
A Gyűrű Szövetsége
di J.R.R. Tolkien
Traduzione di Árpád Göncz
Traduzioni di Rame Adam (capitolo 1-11); di Tandoori Desi
(poesie) e S. Avarosy Éva
1° ed. 1981, pp. 453
Gondolat Könyvkiadó, Budapest
Illustrazione di copertina di Vida Győző
Rilegato con sovraccoperta
Rilegato con sovraccoperta
Note
Különös világba visz ez a regény: emberfeletti és emberalatti lények lakják. Anyagi valósága nincsen, baljós fekete várai, csodás fehér tornyai, fullasztó erdői, gyilkos hegyei, sötét mélységei gondoskodnak róla, hogy egy pillanatig ne érezzük magunkat a hétköznapok közegében, ám mégis otthon legyünk benne, megértsük bűneit is, erényeit is. Hisz nincs az a tündérmese, melynek ne lenne élményalapja, melyet ne kötne elszakíthatatlan szál a megtörténthez. A könyv írójának, a kiváló angol nyelvtudós Tolkiennek a képzeletét is történelmi közelmúltunk apokaliptikus eseménysora termékenyítette meg, hogy létrehozza a Jó és Rossz harcának hatalmas, mondai méretű körképét, s ha már a valóságban nem találta, legalább az időtlenben, a mesében keresse a kiutat, annak eszközeivel kovácsoljon fegyvert számunkra, amivel le tudjuk győzni – önmagunkat a mesebeli Jóval azonosítva – a korántsem mesebeli Rosszat. A testi -lelki torzulásokat elénkbe táró írásművek tömkelegében üdítő színfolt egy ilyen naív könyv. Higgyünk hát a mesének -adjuk át varázslatos sodrának a minddennapok szürke kérge alatt örökké ott élő gyermeki önmagunkat.
Különös világba visz ez a regény: emberfeletti és emberalatti lények lakják. Anyagi valósága nincsen, baljós fekete várai, csodás fehér tornyai, fullasztó erdői, gyilkos hegyei, sötét mélységei gondoskodnak róla, hogy egy pillanatig ne érezzük magunkat a hétköznapok közegében, ám mégis otthon legyünk benne, megértsük bűneit is, erényeit is. Hisz nincs az a tündérmese, melynek ne lenne élményalapja, melyet ne kötne elszakíthatatlan szál a megtörténthez. A könyv írójának, a kiváló angol nyelvtudós Tolkiennek a képzeletét is történelmi közelmúltunk apokaliptikus eseménysora termékenyítette meg, hogy létrehozza a Jó és Rossz harcának hatalmas, mondai méretű körképét, s ha már a valóságban nem találta, legalább az időtlenben, a mesében keresse a kiutat, annak eszközeivel kovácsoljon fegyvert számunkra, amivel le tudjuk győzni – önmagunkat a mesebeli Jóval azonosítva – a korántsem mesebeli Rosszat. A testi -lelki torzulásokat elénkbe táró írásművek tömkelegében üdítő színfolt egy ilyen naív könyv. Higgyünk hát a mesének -adjuk át varázslatos sodrának a minddennapok szürke kérge alatt örökké ott élő gyermeki önmagunkat.
A két torony
di J.R.R. Tolkien
Traduzione di Árpád Göncz
Traduzioni di Rame Adam (capitolo 1-11); di Tandoori Desi
(poesie) e S. Avarosy Éva
1° ed. 1981, pp. 359
Gondolat Könyvkiadó, Budapest
Illustrazione di copertina di Vida Győző
Rilegato con sovraccoperta
Rilegato con sovraccoperta
Note
Különös világba visz ez a regény: emberfeletti és emberalatti lények lakják. Anyagi valósága nincsen, baljós fekete várai, csodás fehér tornyai, fullasztó erdői, gyilkos hegyei, sötét mélységei gondoskodnak róla, hogy egy pillanatig ne érezzük magunkat a hétköznapok közegében, ám mégis otthon legyünk benne, megértsük bűneit is, erényeit is. Hisz nincs az a tündérmese, melynek ne lenne élményalapja, melyet ne kötne elszakíthatatlan szál a megtörténthez. A könyv írójának, a kiváló angol nyelvtudós Tolkiennek a képzeletét is történelmi közelmúltunk apokaliptikus eseménysora termékenyítette meg, hogy létrehozza a Jó és Rossz harcának hatalmas, mondai méretű körképét, s ha már a valóságban nem találta, legalább az időtlenben, a mesében keresse a kiutat, annak eszközeivel kovácsoljon fegyvert számunkra, amivel le tudjuk győzni – önmagunkat a mesebeli Jóval azonosítva – a korántsem mesebeli Rosszat. A testi -lelki torzulásokat elénkbe táró írásművek tömkelegében üdítő színfolt egy ilyen naív könyv. Higgyünk hát a mesének -adjuk át varázslatos sodrának a minddennapok szürke kérge alatt örökké ott élő gyermeki önmagunkat.
Különös világba visz ez a regény: emberfeletti és emberalatti lények lakják. Anyagi valósága nincsen, baljós fekete várai, csodás fehér tornyai, fullasztó erdői, gyilkos hegyei, sötét mélységei gondoskodnak róla, hogy egy pillanatig ne érezzük magunkat a hétköznapok közegében, ám mégis otthon legyünk benne, megértsük bűneit is, erényeit is. Hisz nincs az a tündérmese, melynek ne lenne élményalapja, melyet ne kötne elszakíthatatlan szál a megtörténthez. A könyv írójának, a kiváló angol nyelvtudós Tolkiennek a képzeletét is történelmi közelmúltunk apokaliptikus eseménysora termékenyítette meg, hogy létrehozza a Jó és Rossz harcának hatalmas, mondai méretű körképét, s ha már a valóságban nem találta, legalább az időtlenben, a mesében keresse a kiutat, annak eszközeivel kovácsoljon fegyvert számunkra, amivel le tudjuk győzni – önmagunkat a mesebeli Jóval azonosítva – a korántsem mesebeli Rosszat. A testi -lelki torzulásokat elénkbe táró írásművek tömkelegében üdítő színfolt egy ilyen naív könyv. Higgyünk hát a mesének -adjuk át varázslatos sodrának a minddennapok szürke kérge alatt örökké ott élő gyermeki önmagunkat.
A király visszatér
di J.R.R. Tolkien
Traduzione di Árpád Göncz
Traduzioni di Rame Adam (capitolo 1-11); di Tandoori Desi
(poesie) e S. Avarosy Éva
1° ed. 1981, pp. 426
Gondolat Könyvkiadó, Budapest
Illustrazione di copertina di Vida Győző
Rilegato con sovraccoperta
Rilegato con sovraccoperta
Note
Különös világba visz ez a regény: emberfeletti és emberalatti lények lakják. Anyagi valósága nincsen, baljós fekete várai, csodás fehér tornyai, fullasztó erdői, gyilkos hegyei, sötét mélységei gondoskodnak róla, hogy egy pillanatig ne érezzük magunkat a hétköznapok közegében, ám mégis otthon legyünk benne, megértsük bűneit is, erényeit is. Hisz nincs az a tündérmese, melynek ne lenne élményalapja, melyet ne kötne elszakíthatatlan szál a megtörténthez. A könyv írójának, a kiváló angol nyelvtudós Tolkiennek a képzeletét is történelmi közelmúltunk apokaliptikus eseménysora termékenyítette meg, hogy létrehozza a Jó és Rossz harcának hatalmas, mondai méretű körképét, s ha már a valóságban nem találta, legalább az időtlenben, a mesében keresse a kiutat, annak eszközeivel kovácsoljon fegyvert számunkra, amivel le tudjuk győzni – önmagunkat a mesebeli Jóval azonosítva – a korántsem mesebeli Rosszat. A testi -lelki torzulásokat elénkbe táró írásművek tömkelegében üdítő színfolt egy ilyen naív könyv. Higgyünk hát a mesének -adjuk át varázslatos sodrának a minddennapok szürke kérge alatt örökké ott élő gyermeki önmagunkat.
Különös világba visz ez a regény: emberfeletti és emberalatti lények lakják. Anyagi valósága nincsen, baljós fekete várai, csodás fehér tornyai, fullasztó erdői, gyilkos hegyei, sötét mélységei gondoskodnak róla, hogy egy pillanatig ne érezzük magunkat a hétköznapok közegében, ám mégis otthon legyünk benne, megértsük bűneit is, erényeit is. Hisz nincs az a tündérmese, melynek ne lenne élményalapja, melyet ne kötne elszakíthatatlan szál a megtörténthez. A könyv írójának, a kiváló angol nyelvtudós Tolkiennek a képzeletét is történelmi közelmúltunk apokaliptikus eseménysora termékenyítette meg, hogy létrehozza a Jó és Rossz harcának hatalmas, mondai méretű körképét, s ha már a valóságban nem találta, legalább az időtlenben, a mesében keresse a kiutat, annak eszközeivel kovácsoljon fegyvert számunkra, amivel le tudjuk győzni – önmagunkat a mesebeli Jóval azonosítva – a korántsem mesebeli Rosszat. A testi -lelki torzulásokat elénkbe táró írásművek tömkelegében üdítő színfolt egy ilyen naív könyv. Higgyünk hát a mesének -adjuk át varázslatos sodrának a minddennapok szürke kérge alatt örökké ott élő gyermeki önmagunkat.
Le rilegatura dei volumi riportano incisi degli scudi con riferimenti all'opera. Sul primo volume è inciso un Anello con nove stelle che lo circondano.
«Nove saranno i membri della Compagnia dell'Anello, e i Nove Viandanti si opporranno ai Nove Cavalieri che sono malvagi. Con te e con il tuo fido servo verrà Gandalf; questo sarà infatti il suo grande incarico, e forse la fine dei suoi travagli. Gli altri rappresenteranno i rimanenti popoli liberi della Terra: Elfi, Nani e Uomini».
(La Compagnia dell'Anello, Il Signore degli Anelli, J.R.R.
Tolkien, Bompiani Editore, Capitolo III L'Anello va a Sud.)
Sul dorso del secondo volume, lo scudo racchiude le Due Torri sovrastate da un sole e una luna.
«"Le due Torri" è il tentativo più riuscito di trovare un titolo che comprenda i libri tre e quattro che sono così diversi; e può essere lasciato ambiguo — potrebbe riferirsi a Isengard e Barad-dûr, o a Minas Tirith e Barad-dûr; oppure a Isengard e Cirith Ungol».
(Tolkien, La realtà in trasparenza, lettera n° 140)
Le due Torri potrebbero essere:
- Isengard e Barad-dûr, piazzeforti dei due antagonisti del
romanzo, Saruman e Sauron
- Minas Tirith e Barad-dûr, la città degli Uomini contro la torre
del Nemico
- Isengard e Cirith Ungol, teatro della maggior parte degli
avvenimenti narrati in questi due libri
Sul terzo volume invece è impresso l'emblema di Gondor.
L'emblema del regno, che veniva portato anche su uniformi, scudi e armature, era una raffigurazione dell'Albero Bianco di Gondor su sfondo nero; la bandiera, però, veniva esposta sulla Cittadella (la parte più alta di Minas Tirith) solo nei periodi in cui a Gondor regnava il Re: lo stendardo nero, stemma della Casa di Elendil, presentava l'Albero Bianco, sormontato da sette stelle (simboleggianti i palantiri) e dalla corona alata. I Sovrintendenti, invece, esponevano una bandiera bianca o color argento, e il sigillo era formato dalle lettere «R.ND.R» (consonanti di Arandur "servo del re") sormontate da tre stelle. I principi di Dol Amroth avevano uno stendardo raffigurante un cigno d'argento (forse a ricordo delle barche di Lórien, e delle origini elfiche della casata).
